A minap olvastam egy blogbejegyzésből írt cikket, ami elgondolkodtatott. A cikk lényege az volt, hogy egy anyuka leírta,számára mennyire fontos, hogy NŐ maradjon az anyaság fárasztó, ámde annál csodálatosabb never ending hivatásában. Mégis sokszor atrocitások érik őt ezzel kapcsolatban, más anyukáktól. A hölgy leírta, hogy ő igen is, minimálisan ugyan, de sminkel akkor is ha otthon van, hogy csinosan felöltözik, szépen megcsinálja a frizuráját, mikor lemegy a gyermekeivel a játszótérre, hogy a lelki békéjéhez és az egyensúlyhoz mennyire fontosnak érzi, hogy törődjön magával, a NŐvel. Nem mellékesen pedig, nap mint nap elbűvölje a férjét. Mégis számtalan beszólás, atrocitás éri őt emiatt, például a játszótéren. Mindamellett, hogy a férje két műszakban dolgozik és semmi segítsége nincs, mert a nagyszülők messze laknak, sokan megjegyzéseket tesznek és feltételezik, hogy ő rossz anya, mert látszik, hogy magával is foglalkozik... Biztos rossz anya, mondják, mert hát egy "igazi" anyának nincs ideje magára. Biztos nem törődik eleget a gyerekeivel stb...
Hogyan érdemes és erőt adó megélni az anyaságot? Csoda, vagy csapda?
Azt hiszem egyéntől függően, sajnos lehet mindkettő. Véleményem szerint, igen is meg kell maradnunk nőnek a szó legszorosabb értelmében akkor is, ha ez néha lehetetlen küldetésnek tűnik. Fontos, hogy vonzóak maradjunk, hogy figyeljünk a párunkra is és ne szeparáljuk el magunkat mindentől és mindenkitől a gyermekünkel. Az elején sokszor én is éreztem azt, mint szerintem a legtöbb első babás anyuka, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok és nem csak mint nő, de mint ember, hirtelen eltűntem. Megszűntem létezni és csak Ő az én angyalkám volt. Semmi és senki más! Ami tökéletesen rendjén is van és így a helyes, de nem szabad elfeledkeznünk magunkról sem! Aztán hála Istennek nagyon gyorsan ráeszméltem, hogy ennek nem kell így lennie. Nem kell eltűnnöm, mert az senkinek sem jó. Nem jó a babámnak,mert nem vagyok 100%-ig önmagam és neki egy boldog és kiegyensúlyozott anyukára van szüksége. Nem jó a páromnak, mert nem akarja ő sem elveszíteni a nőt akibe beleszeretett. Szüksége van ugyan úgy a társra, nem csak az anyára. Nagyon elnéző, segítőkész és türelmes volt minden kezdeti nehézség ellenére, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Hiszen nélküle nem ment volna, hogy minden fronton meg tudjam állni a helyem. Mint anya, mint társ és mint előadó.
Egyszóval megráztam magam és kialakítottam magamnak egy teljesen más rendszert. Persze nem mindig sikerül, de például igyekszem minden nap csinos lenni itthon is. Kicsi smink, pár perc reggel a tükör előtt és én is sokkal jobban érzem magam. A legnagyobb probléma ebben a témában, hogy egy ördögi körbe csöppenhetünk általa. Ha elhagyjuk magunkat, nem fogjuk jól érezni magunkat a bőrünkben, meginoghat az önbizalmunk, Isten ments elkezdhetünk emiatt féltékenykedni a párunkra stb...Lássuk be, ezek a dolgok nem építik a kapcsolatokat...Sőt...Folytatva a kört. Azáltal, ha nem vagyunk maximálisan a helyünkön, az kihat a viselkedésünkre a párkapcsolatunkra. Így ha feszült otthon a légkör, azt a babák is megérzik ezáltal nyűgösebbek lehetnek, ami való igaz, nem segít a helyzeten... Sőt!
Szó ami szó, FONTOS, hogy MI anyák is boldogok és kiegyensúlyozottak legyünk, amennyire csak lehet.
Tudom kialvatlanul és sokszor elcsigázottan, ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy az első olvasatra tűnik...Éjszakai kelések, a gyermek ellátása, nevelgetése, a házimunka, később már a saját munka, stb... Mégis azt hiszem a boldog családi élet és az egészséges női lélek egyik legfontosabb kulcsa.
Sokan szokták mondani, főleg akinek még nincs gyereke, hogy az embernek arra van ideje amire akarja...Ez tényleg így van, DE én kiegészíteném még annyival, hogy ...és amire marad a nap végén energiája.
Nálunk mióta beállítottam magamnak az ÉN IDŐT, nagyon szépek a napjaink. Persze nem minden rózsaszín, habos babos cukormáz, mert vannak nehezebb napok, de az Én Idő teret enged arra, hogy néha csak pár perc alatt, akár csak egy jó kávé elszürcsölgetésével, szerencsésebb esetekben akár hosszabb idő alatt, feltöltődjünk és újult erővel vágjunk neki az új napnak!
Szóval üzenem minden Édesanyának, hogy csodálatosak vagytok és erősek, hiszen nem hiába szokták mondani, hogy az anyák szuperhősök! Szánjatok magatokra időt, mert MEGÉRDEMLITEK!
(A bejegyzés szövege, szerzői jogi védelem alatt áll. Annak bármilyen irányú felhasználása, kizárólag a szerző, Péter Szabó Szilvia engedélyével lehetséges.)
