Ülök a gép előtt...Kavarognak a gondolataim...
Csendes a ház. A kislányom alszik, én pedig ülök a gép előtt és kavarognak a gondolataim. Tegnap, pakolászós, takarítgatós, rendrakós napot tartottam, hogy ma maximálisan tudjak koncentrálni a dolgaimra és legfőképpen rátok, Kedves Olvasók. Mégis, most annyi minden cikázik a fejemben, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Elmélázós hangulatban vagyok! Ilyenkor, ha csend van körülöttem,( ami mostanában, lássuk be elég ritkán fordul elő :D) néha csak ülök a nappaliban és figyelem, ahogy az ablakon beszűrődő napsugarak fényében, táncolnak a porszemek. Némelyik körbe-körbe bukfencezik, némelyik pedig nyíl egyenesen hullik alá. Vajon mi határozza meg az útjukat? Vajon mi dönti el, mi lesz velük és mennyi idő alatt érkeznek meg?
Ilyenkor, ha valaki belép és megkérdezi mit csinálok, én rendszerint beszámolok, mire viccesen nevetve hozzáteszik.."akarsz róla beszélni"? :))) Hmmm...
De a lényeg, nem mindig abban van, amit konkrétan nézel, hanem abban, hogy tudd észrevenni az apró részleteket...Hogy meglásd bennük a mögöttes valóságot. A felszín alatt megbújó apró szépségeket és igazságokat. Azokat a dolgokat, amik az életet igazán értékessé és széppé tudják tenni a rohanó mindennapokban.
Azt hiszem ez egy alapvető probléma a mai világban. Mindenki csak rohan, azt hiszi, hogy él, közben pedig egy vegetatív állapottal teli életnek hitt "életben" tengeti a hétköznapjait. Pedig az apró boldogságok, a lehetőségek, a jó dolgok, a siker, a szeretet MINDENKIVEL szembejön lépten-nyomon. Csak tudni kell észre venni azt. Tudni kell LÁTNI, NEM CSAK NÉZNI! Minden segítséget megkapunk, amire szükségünk van, csak észre kell venni és tudni kell élni a lehetőségekkel, félelmek és kételyek nélkül. Mikor külföldön éltem, sokszor féltem! Tele voltam kétségekkel, bizonytalansággal, legfőképp ha változtatni kellett valamin, drasztikusan. Londonban egy nagyon kedves barátom mondta mindig azt, amikor a félelmeimről beszéltem neki, hogy " Relax! Changes are always good!" (Nyugalom! A változások mindig jók!) Igaza volt! Ha nem mersz kitörni a semmilyenből, ha nem mersz változtatni, hogy boldogabb, sikeresebb, mosolygósabb, vagy csak akár kiegyensúlyozottabb légy, akkor mi értelme az egésznek..?
2009. december 30-án, amikor felültem a Budapest-Amszterdam járatra, jobban féltem, mint valaha, de tudtam, hogy mennem kell! Tudtam, hogy változtatnom kell! Előttem állt, egy közel 35 órás utazás és én egyedül voltam a kis 20 kilós bőröndömmel, mint a kisujjam. Érdekes volt...a mai napig minden másodpercére emlékszem annak, ahogy a gép a földtől felemelkedett, távolodott és minden egyre kisebb lett. Ahogy Radnóti Miklós is megírta, "Ki gépen száll fölébe annak térkép-e táj.." én mégis tudtam, hol lakott itt Wörösmarty Mihály...Abszurd érzés volt, kicsit talán olyan, mintha a szívemet szakították volna ki és hagytam volna kicsiny hazánk földjén. Nem tudtam, hogy mi vár. Nem tudtam, hogy mi lesz velem és, hogy vajon merre visz majd valóban az út. Vajon meg fogom látni amiért oda kell mennem, vagy csak nézni fogok és elveszítem önmagam? Ez kavargott bennem. Az út első 2,5 óráját Amszterdamig végig sírtam, nem figyeltem, a magam fájdalmával voltam elfoglalva. Majd mikor már a hongkongi csatlakozást kerestem és azon voltam, hogy biztosan ne tévedjek el, a nagyobbnál nagyobb repterek végtelen útvesztőjében, a félelmet felváltotta egyfajta izgatottság. Egyfajta dac..., ( a szó jó értelmében...) hogy nehogy már... Nehogy már kifogjon rajtam ez az egész...Akkor már tudtam, hogy ha törik, ha szakad akkor is a jó dolgokat fogom kivenni az utazásomból...A pozitív dolgokra fogok koncentrálni...Rá fogok jönni, miért is dobta ezt a "gép"...Tanulni fogok belőle, mert tudtam, hogy okkal vagyok ott ahol...Meg kellett találnom önmagam. Meg kellett találnom Szilvit a nagyvilágban. Tudnom kellett, hol is vagyok ÉN! Meg kellett tanulnom annyira szeretni magam, amennyire a világtól "elvártam" (bár gyűlölöm az elvárásokat!) Rá kellett jönnöm, hogy nem elég csak akarni és vágyni a boldogságot...TENNI KELL ÉRTE!
Azt hiszem ez az utazás volt az én El Caminom...
( A bejegyzés szövege szerzői jogi védelem alatt áll! Annak bármilyen irányú felhasználása, kizárólag a szerző, Péter Szabó Szilvia engedélyével lehetséges!)
